A bolhedor lovagjai [antikvár]

Hunyd le most szemed, és lásd, érezd az Ősök Jurtájának emlékezetét! Ghallának hívták egykor azt a világot, mely a csillagok ölelte űr sötétjében rótta békés útját, valahol a Tetejetlen Fa Gyökérszintjén. Élet sarjadt a földön, a vizekben, s értelem az élőkben. Teljes világ volt Ghalla, hol számos érző lény, s azok istenei élték mindennapjaikat. Harcoltak, megbékéltek, városokat emeltek vagy tiportak el, szerettek, s gyűlöltek évezredeken át. Uralták a lapályokat, hegyeket, erdőségeket, sivatagokat, és a varázserő síkját - de önnön lelkük fölött gyakorta elvesztették hatalmukat. Esendők voltak és nemesek, szépek és ocsmányak, hűek és hitszegők - milliárdfélék. Majd eljött az Ellenség. Ében gömbök árasztották el Ghallát, fekete sugaraik lángra lobbantottak mindent, mi élt, s tüzet foghatott. Senki nem tudta, a Gyökérszint mely sötét bugyrából kerültek elő. Ghalla lényei próbáltak küzdeni ellenük, vagy szövetségre lépni velük. Ám az Ellenség a csillagok végtelenségéből, tán egyenest a Rémálmok Birodalmából érkezett, s annyira idegen volt, hogy nem ismerte a vereséget, s nem volt szüksége szövetségesre. Célja egyetlen: elpusztítani minden élőt, legyen az növény, állat, avagy értelemmel bíró lény.