A holttestemen át [antikvár]

1. fejezet - ön nem nyomozó, uram? William felnézett a fiatalemberre, aki nekiszegezte a kérdést. - Nem. A Midland Bank shorehami fiókjában dolgozom. - Ez esetben meg tudja mondani - folytatta a másik, akit szemmel láthatóan nem győzött meg a válasz -, mennyi volt a dollár fonthoz viszonyított árfolyama a ma reggeli nyitáskor? William megpróbálta felidézni, mennyit is kapott, amikor átváltott száz fontot közvetlenül azelőtt, hogy megérkezett a hajóra előző este, azonban túl sokáig gondokozott. - Egy dollárt és ötvennégy centet adtak egy fontért - közölte a fiatalember, még mielőtt William bármit is mondhatott volna. - Bocsásson meg, de miért nem hajlandó bevallani, hogy valójában nyomozó? William letette az előtte lévő asztalra a könyvet, amelyet éppen olvasott, és alaposabban is szemügyre vette a szókimondó amerikait, aki mindenáron azt szerette volna, hogy ne nézzék gyereknek, pedig még nem is borotválkozott. Leginkább az öltözetén látszott az igyekezete. - Tudsz titkot tartani? - Természetesen - válaszolta a fiatalember, kissé sértett hangon. - Akkor foglalj helyet! - mondta William a vele szemben lévő kényelmes székre mutatva. Megvárta, amíg a másik elhelyezkedik. - Épp nyaraláson vagyok, és megígértem a feleségemnek, hogy tíz napig titokban tartom, mi is az iga-