A hordozó [antikvár]

1.Azok a szemek!Félelmetes látvány, s mégis igézően szép. A különös alak csupán pár méterre volt tőlem a börtön túlsó sarkában, s sötét árnyék vetült rá, ami eltakarta kíváncsi tekintetem elől. Igyekeztem levenni a szemem róla, hogy körülnézzek a helyen, ahol voltunk. Pár perce éledtem fel, és az első, amit megpillantottam: a rácsok. Hideg, nyirkos falak vettek körül, a sarokban méretes penészfolt éktelenkedett és dohszag facsarta az orromat. A föld, amin ültem, szintén nyirkos és hideg volt, s a kezeimet valaki hátrakötötte egy erős kötéllel, a lábamon pedig bilincs, lánccal és egy nehéz vasgolyóval, ami meggátolta a mozgást.Fogoly voltam.A rácson túli helyiséget két, falon függő fáklya világította meg. Középen állt egy asztal két székkel, s az egyiken ült egy férfi. Lábait keresztbe vetette az asztalon, fejére egy széles karimájú kalapot rakott, hogy eltakarja szemeit a fáklya fénye elől.Nem emlékeztem, hogyan kerültem ide. A legutolsó kép a fejemben egy égő ház. sok égő ház egy harcos karddal a kezében és ezután semmi, csak Azok a zöld szemek!Visszanéztem a mellettem raboskodó illetőre. Még mindig nem láttam többet belőle a szemein kívül, amik világítottak a sötétben. Lesütötte, és nem nézett rám többé.Bejött a helyiségbe egy idegen férfi. Szakadt nadrágot hordott, s az oldalán egy kés lógott. Felül semmit nem viselt, dagadtak kidolgozott izmai. Tarkón vágta alvó társát, akinek előrebicsaklott a feje.- Ébresztő, te nyavalyás! így vigyázol a rabokra?!I.' 'f- ' í, t-l'i!1,' i' 1'áii 1if'