A házasságok a szívben köttetnek [antikvár]

"Bekopogtatott. Csend. Megragadta a zárókészüléket és rázni kezdte. Az ajtó kicsapódott. -Mi tetszik? - nézett ki egy katonatiszt dühösen. -Pardon, eltévesztettem... Tovább ment. Sorra nézte a fülkéket. Nincsenek, sehol sincsenek. A harmadik kocsiban sem találta és ingerült arcok fogadták mindenütt. Hol lehetnek? Még csak ez a fülkesor van! Ott ültek az utolsó előttiben, szemben egymással. A függöny félrehúzva... A szakaszba lépett. A szerelmesek megrettenve bámultak rá. -Készülj! - fordult a hugához. - Leszállunk a következő állomáson... Önnel pedig később fogom elintézni, tisztelt szerkesztő úr! Kaporfay Laci bólintott, hogy rendelkezésére áll. Violaszínre sápadt, de éles, haragos redők kígyóztak a homlokán. -Katinka velem jön - felelte aztán ridegen.. Sáthory elnézett a feje fölött. -Majd meglátjuk... Katinka, készülj! A leány összekulcsolta kezét: -Az Istenre kérlek, bátyám... - Majd otthon beszélünk - intett elutasítólag. - Készülj csak! - Felpofozom önt! - mozdult meg Sáthory. Kaporfay Laci ülve maradt.