A jachtparti [antikvár]

Prológus A tenger minden irányban mérföldekre elnyújtózott, csak kék, zöld és meg-megcsillanó aranyszín mindenütt. Privát szféra. Ez az, ami pénzzel megvásárolható. Az öböl egy magányos szuperjachtot leszámítva üres volt. A hajó hosszú, fehér törzse tükröződött a vízben; úgy festett, mintha a semmiben lebegne. BUMM! A diófa puskatus a vállának lökődött. BUMM! - Azt hiszem, újabb kettő oda - mondta. Felnyitotta a vadászpuska zárószerkezetét, és nézte, ahogy a töltényhüvelyek pörögve lerepülnek a mélybe. A két férfi a felső fedélzeten állt, és elmosolyodtak, amikor hirtelen tapsvihar hallatszott a jacht hátsó részében lévő drinkbárból. - Ez igazán kedves! - kiáltotta az ősz hajú férfi, amikor három gyönyörű, bikinit viselő nő feltartotta a koktélospo-harát, és hujjogatva adtak hangot elismerésüknek. - Nyaloncok — morogta a társának. - Csupán méltányolják a mestermunkát - mosolygott a fiatalabb férfi a puskáját felemelve. -Mehet! A legénység egyik egyenruhás tagja eloldotta az agyaggalambokat, amelyek nagy ívben felröppentek a jacht jobb oldala fölé. BUMM! Az egyik agyaggalamb darabokra tört. BUMM! A másik átpörgött a horizonton, és belepottyant a tengerbe. - O, ez pech. 5