A jövő látomása [antikvár]

Első A sötét űrön átsikló Chimaera birodalmi csillagromboló egyeden társa a Pesitiin messze alatta lévő' néma gázóriása volt. Pellaeon admirális az elülső ablak előtt állva szemlélte a halott bolygót, mikor Ardiff kapitány a hídra lépett. - Jelentés Harch őrnagytól, admirális - közölte élénken. - A kalóztámadás során elszenvedett összes sérülést kijavították. A hajó ismét teljes harcértékű. - Köszönöm, kapitány - biccentett Pellaeon, gondosan elrejtve mosolyát. A Chimaera ellen indított, csúfos kudarccal végződött támadás óta eltelt harminc óra során Ardiff abbéli meggyőződésétől, hogy a rajtaütés az új köztársaságbeli Garm Bel Iblis tábornok műve volt, eljutott addig a gyanúig, hogy szakadár birodalmiak hajtották végre, aztán addig, hogy hasonlóképpen szakadár Lázadók, végül pedig szilárdan hinni látszott abban, hogy egy kalózbandát terhel a felelősség. Persze akárhogy is, de Ardiffnak ott volt az a harminc óra arra, hogy végiggondolja a lehetőségeket. Bizonyára a technikusok előzetes jelentése a megsemmisített Kaloth csatacirkáló maradványiról is befolyásolta a véleményét. - A járőröktől érkezett valami hír? - kérdezte Pellaeon. - Mindössze újabb nemleges válaszok - válaszolta Ardiff. - A rendszerben továbbra sincs semmilyen tevékenységre utaló jel. O, igen: bejelentkezett a lopakodó sikló is, amelyet ön a támadók kilépési vektorának követésére küldött. Nem találta meg a nyomaikat. Pellaeon bólintott. Számított erre - aki megengedhette magának egy csatacirkáló megvételét és fenntartását, az általában ismert egykét trükköt az elrejtésére is.