A kút [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
"...- Majd meghallja, milyen egy rafinált terv ez! Nem olyan átlátszó. Minden részletét pontosan kidolgoztam, és most, amint hazaérek, végre is hajtom... - Az udvarunkban van egy kút. Rég nem használjuk, mondták már, temessük be, néhány követ bele is hajigáltam, a többi ott tornyosodik mellette. A menyem abban a kútban hűti a tejet. Leereszti, meg felhúzza. Jó mély kút, legalább tizenöt méter. Hűvös van az alján, jó hűvös. Inkább hideg. sosem megy össze a tej, ha oda leereszti. Azt szokta csinálni, a fiam meg, mostanában, odaáll mellé és figyeli. Hát én most hazamegyek, leteszem a kabátom, és szólok a menyemnek: innék egy kis hideg tejet. Ő kimegy a kúthoz, én utána, és belelököm. Aztán szólok a fiamnak, hogy a menyem beleesett a kútba, és amikor ő utánahajol, hogy megnézze, őt is belelököm. Aztán rájuk hajigálom a köveket..."