A mangaka [antikvár]

1. Mit hoz egy szeles hétfő? Kudara Eicsiro feltette a vezeték nélküli fülhallgatót a fejére, és ugyanabban a pillanatban a valóságból átlépett egy fantáziavilágba. A csendes seattle-i lakás nappalijában kialakított dolgozószobájából a saját képzeletében létező Tokió villogó reklámfeliratokkal és hatalmas képernyőkkel tarkított utcáira. Kudara egy még kevésbé ismert mangaka volt, aki első nagy sorozatának következő darabján dolgozott. Nem tartozott azok közé, akik már a húszas éveikben ontották magunkból a képregényeket, ő ugyanis valamivel később, a harmincadik születésnapja után döbbent rá, hogy van tehetsége a dologhoz. A jogi kar elvégzését követően egy unalmas ügyvédi karrier várt rá tele egymáshoz igencsak hasonlatos válóperekkel, amelyekbe mellesleg elég hamar bele is unt. Éppen ezért kevés jó barátja közül az egyik, aki felfigyelt a Kudarán egyre inkább eluralkodó fásultságra, egy spéci ceruzakészletet és egy könyvet ajándékozott arra a bizonyos születésnapra. Az ünnepelt először nemigen tudta, hogy mit kezdhetne a „Hogyan rajzoljunk mangát?" című kötettel, és az egész csomagot behajította egy üres fiókba. Hónapokig felé sem nézett, és már teljesen meg is feledkezett róla, amikor egyszer rendrakás közben véletlenül rábukkant. Mosolyogva lapozgatta a könyvet, amely mosoly inkább a születésnapi őrületnek, mint az ajándéknak szólt, de közben kezdett olyan érzése lenni, ezt ő is simán meg tudná csinálni. 256/4