A mosolygó Isten [antikvár]

evezetés Istent gyakran úgy képzeljük el, mint egy öreg királyt a trónon. Koronával ékesítve, komor tekintettel, jogarral a kezében, mint ahogy egy közlekedési rendőrt, aki a forgalmat irányítja: kit jobbra, kit pedig balra küld. El sem tudjuk képzelni, hogy birodalma az öröm országa, mely évezredek óta fennáll. Emberi fogyatékosságunk következtében Istenről alkotott elképzelésünk csak helytelen lehet. Azért nem fogadhatjuk el ezt a képet, mert tudjuk a Bibliából, hogy üdvösségünk története tele van humorral és örömmel: ezért is nevezzük „jó hírnek" azt az üzenetet, ami értelmet ad hitünknek. A jó hír öröm, kacagás és boldogság: áldomást iszunk rá, másokkal is megosztjuk. Mielőtt elhatároztam, hogy a mosolygó Istenről írok, átgondoltam, hogy a nevetésnek és a mosolynak különböző' módozatai vannak. Az biztos, hogy a kacaj és a vidámság az ember életében nagyon fontos. A féktelen nevetés (röhögés) nem nyugtat meg, nem tölt el örömmel; a káröröm, a gúnyos nevetés lenézi, rossz színben tünteti fel az embert. Szerencsére létezik örömmel teljes megnyugtató nevetés is. A vidám nevetés a szív örömét is kifejezi. Gondolhatunk a gyermekek kacajára is, mely bizalmat sugároz. 5