Az Eisenstein útja [antikvár]

EGYGyülekezés Egy remekmívű kard HalálúrHajók gyülekeztek a fagyos űrben. A nesztelenül sikló, díszes testek bonyolultság dolgában a katedrálisokkal vetekedtek; mintha egy bolygó felszínéből kitépett, és hadihajóvá vésett gótikus épületek úsztak volna a néma feketeségben. Keskeny nyílhegy-gyé szűkülő, domborművekkel díszített hajóorrok fordultak méltóságteljesen és halálosan, hogy közös irányt vegyenek fel. Némelyiken energíafáklyák izzottak, nyíltan dacolva a levegőtlen vákuummal. A kilométeres hosszúságú, fegyveracélból öntött testeken sorakozó szelepek csúcsán sárgás-fehér plazmalángok táncoltak. Ezeket a jelzőfényeket rendszerint közvetlenül az összecsapások előtt gyújtották meg. Pazarló, merész fényükkel az ellenségnek küldtek üzenetet: íme, a megvilágosodást hozzuk el nektek!A flotta élén haladó hajó acélteste a viharos égbolt színében játszott, büszke döfőorra az óceán mélyének zöldjében. Úgy mozgott, mint a lassan lesújtó tőr a türelmes gyilkos kezében: megállíthatatlanul és céltudatosan. Dísz csak kevés akadt rajta, azok is harcias természetűek voltak. A döfőorr pengéjén az embernagyságú betűkkel bevésett sorok a megvívott csatákat, a felkeresett világok és a megsemmisített ellenségek nevét örökítették meg. Ezenfelül a hajó még két díszt hordozott: egy kétfejű arany sast a parancsnoki híd burkolatán, valamint egy csillag formá-11