Család születik/Szakácspárbaj [antikvár]

1. FEJEZET - Az ügyvéd kereste. Dex Fenton megtorpant az angol tanszék folyosóján. A hóna alá csapta a Shakespeare-szemináriumon íratott esszéket, és csodálkozva nézett Hugh Bemling professzorra. Miféle ügyvédet emleget? A lány körülnézett, de senki mást nem látott. A professzor valóban hozzá szólt. - Nincs ügyvédem - felelte bátortalanul. - Pedig egy ügyvéd telefonált, és magát kereste. Dex gyomra összeszorult. - Emlékszik a nevére? - Leírtam. - Hugh szinte mindennap eltévedt a könyvtárban, Dexet sokáig Dixie-nek hívta, pedig a lány a tanársegédje volt, és naponta találkoztak. Kotorászni kezdett a zsebében, s végül előhúzott egy gyűrött papírt. Dex az elmosódott betűkre pillantott. - Ó, göndör hajú, gyönyörű leány - Ez nem egy telefonüzenet, hanem egy személyes indíttatású verssor! Hugh tőle merőben szokatlan fürgeséggel kapta ki a lány kezéből a papírt. - Ez csak néhány lejegyzett kósza gondolat. Fogalmam sincs, hová tettem' az üzenetét. Dex megigazította a hóna alatt lévő papírköteget. - Biztosan másnak szólt. - Akárcsak a vers, gondolta reménykedve. -Mennem kell. Hétfőre szeretném kijavítani ezeket. - Miket? Ja, a dolgozatokat? - Hugh megtapogatta mindkét ingzsebét. -Pedig valahol itt kell lennie. Mindjárt megnézem az irodában. - Köszönöm, Hugh, de Dex úgy döntött, nem vár. Ha Hugh egyszer kutatni kezd az íróasztalán, akkor megfeledkezik arról, amit keres. Neki viszont volt még dolga bőven. Nemcsak a professzor munkáját segítette, hanem kézbesítőként is dolgozott az egyetemi városban. Már befejezte angolból a mesterképzést, de ez a teljesítmény egyáltalán nem nyűgözte le a szüleit. Dex nekivágott a doktori fokozat