Elnémult babaszobák [antikvár]

2009. február 12. Ray Hines Az első interjú leirata Az interjú első kb. öt percét nem rögzítettük. R. H. csak azután engedélyezte mindezt, miután felhagytam az ügyével kapcsolatos kérdésekkel. H. Y.-ra tereltem a szót, hátha róla többet árul el. R. H.: Csupán egyszer találkoztam Helen Yardley-val. Mit akar, mit mondjak róla? Azt hittem, én érdeklem. L.N.: Ez így igaz. Azonban, úgy tűnik, ön másként érez. (szünet) L. N.: Nem ragaszkodom hozzá, hogy bármit is mondjon He-lenről. Nem akarom R. H.: Egyszer találkoztam vele, pár nappal a fellebbezése előtt. Mindenki azt kívánta, hogy kiszabaduljon. Nem csak a fogvatartottak, de a személyzet is. Önnek köszönhetően egyikük sem hitt a bűnösségében. L. N.: Csak kis részem volt a munkában. Mások is R. H.: Ön volt a mozgalom arca és hangja. Az ügyvédeim és odabent is szinte mindenki azt mondta, ki fog juttatni; így is tett. Önnek és az időzítésnek köszönhetően, Dur-hamben és Geddham Hallban viszonylag könnyű dolgom volt, bár összefutottam néhány idiótával. L.N.: Az időzítésnek köszönhetően? R. H.: A közvélemény már kezdett mellém állni, mikor elítéltek. Az ön kemény munkája eredményesnek bizonyult. Ha az ügyem egy évvel később került volna a bíróság elé, felmentettek volna. 7