Fej vagy írás [antikvár]

1. fejezet Alekszandr Leningrád, 1968 - Mihez kezdesz, miután végzel az iskolával? - kérdezte Alekszandr. - Szeretnék a KGB-hez csatlakozni - felelte Vlagyimir -, csakhogy esélyem sincs, ha nem kerülök be az egyetemre. Na, és te? - Oroszország első demokratikusan megválasztott elnöke akarok lenni - mondta Alekszandr nevetve. - Ha sikerül - közölte Vlagyimir, aki nem nevetett -, kinevezhetsz majd engem a KGB vezetőjének. - Nem szeretem a nepotizmust - jegyezte meg Alekszandr, miközben átvágtak az iskolaudvaron, majd kiléptek az utcára. - A micsodát? - értetlenkedett Vlagyimir, immár hazafelé tartva. - Az olasz „unokaöcs" szóból származik, és a tizenhetedik századi pápák idejére nyúlik vissza az eredete, amikor az egyházfők gyakran részesítették különféle kiváltságokban a családtagjaikat és a barátaikat. - Mi azzal a baj? - vetette közbe Vlagyimir. - Csak a pápa helyett a KGB-ről van szó. - Kimész a szombati meccsre? - váltott témát Alekszandr. - Nem. Miután a Zenit bejutott az elődöntőbe, a magamfajta embernek esélye sem volt jegyet szerezni. Mivel azonban neked kikötőfelügyelő az apád, biztosan jut majd ülőhely a párttagok számára fenntartott díszpáholyban. - Csakhogy még mindig nem hajlandó belépni a pártba -felelte Alekszandr. - Amikor legutóbb érdeklődtem, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki tudna jegyet szerezni, így aztán Kolja bácsikám az egyetlen esélyem.