Feröer [antikvár]

December 12., szombat 17:40 Hallbj0m Olsen a műszerfal kijelzőjére pillantott, ami az ilyenkor szokásos három fokot mutatta. A hőmérséklet stabilan beállt a következő négy hónapra, csak áprilisban mozdul el majd két, esetleg három fokot, hogy aztán a szezonra újra elérje a tizenhármat. Balszerencsés szám, de nem a helyieknek - itt azt jelentette, hogy a turisták elégedettek lesznek. Talán valamivel többen érkeznek majd, és Hallbj0m-nak is jut némi plusz pénz. Olsen a szezonon kívül alkalmi munkákból élt, mint a mai ablakjavítás az idős hölgynél. Régóta ismerte őt, akárcsak mindenkit Vestmannában, ami nem nagy szó, mivel a városka lélekszáma alig haladta meg az ezret. Ez időnként gondot is okozott neki, mert az itt lakók alig akartak fizetni valamit a „szívességből elvégzett" munkájáért. Akárcsak ez az idős hölgy, aki hetven koronát és egy adag skerpikj0töt ajánlott fel neki. Olsen elfogadta a pénzt, de a bárányhúst nem. A hónap végéig annyi bárányhúst eszik még, hogy elege lesz belőle. A kocsijában ülve azon merengett, hogy az idei lesz a harmadik karácsony, amit a felesége nélkül tölt. Egész jól boldogult, ha azt vesszük, hogy egyedül nevelte tizenhat éves lányát, Ann-Marit. Bár Ann amerikai módra „apa" helyett „HaU"-nak hívta, a helyzet lehetett volna sokkal rosszabb is. Összerezzent, mert valaki megkocogtatta az autó ablakát. A nedves szélvédőn keresztül Ann-Mari barátnőjét pillantotta meg, akinek a keresztneve sehogy sem jutott az eszébe. A lány az ablakhoz hajolt és rámosolygott. Hallbj0m leeresztette az ablakot.