Gonoszok királysága [antikvár]

PROLOGUS Odakint a szél figyelmeztetően megzörgette a fából készült szélcsengőt. A távolban hullámok verték a partot, a víz lázas suttogása egyre erősödött, mintha a tenger erőszakot idéző varázsló lett volna. Közel egy évtizeddel korábban, ezen a napon pontosan ugyanígy tombolt a vihar. Hamarosan égzengés kezdődik, gyorsabban ideér, mint a dagály, izzó korbácsütések hasítják keresztül a könyörtelen égboltot. Az ördög figyelmet követel magának. Véráldozatot az ellopott erőért. Nem most átkozzák először a boszorkányok, nem is utoljára. Maria nonna a tűz mellett ült a hintaszékében, onnan figyelte az ikreket, akik azokat a védőigézeteket kántálták, amiket tanított nekik, kis ökleikben cornicellót szorongattak. Kizárta a süvítő szelet, csakis Vittoria és Emilia a szarv alakú amulettek felett elsuttogott szavaira összpontosított. Az ikrek feszült figyelmükben lehajtották sötét fejüket. - Föld, hold és kő segedelmével, érje áldás ezt az otthont, érje áldás ezt a házat! ^ 9 &