Gyilokjáró [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Vaslépcső vezet birodalmába, vörös lángnyelvek nyaldossák szívlapátját, amikor dagadó izmokkal megrakja a kazánt szénnel, hogy a Tűz istenének hódoljon. Ha író volna Rév Zoli, akár így is bemutathatná önmagát. Ám Rév Zoli nem író. Rév Zoli kazánfűtő; valódi tehát a vaslépcső, a feszülő izmokat sem lehet eltagadni, s azt a félelemmel vegyes csodálatot sem, amelyet a kicsapó tűznyalábok láttán érez. A romantikus megfogalmazás ellen viszont kifejezetten tiltakozna, mert igen kényes a pontos és hajlékony stílusra. De ki ez a titokzatos csodabogár? Egy író kazánfűtővel vagy egy kazánfűtő íróval van dolgunk? Megtudjuk, ha elmegyünk a találkozások színhelyére, a kazánházba, ahol is, miközben szeliden korholja Rév Zoli a témahiányban szevedő Császár Istvánt, barátságból tollbamondja tíz "beszélyben" mindazt, amit a világról tudni érdemes.