Holttest a könyvesboltban [antikvár]

Rannoch House Belgrave Square London 1932. június 6., hétfó Az ébresztőóra édes álmomból vert fel a legelképesztőbb időpontban: reggel nyolc órakor. A Dadusnak annak idején az volt az egyik legkedvesebb mondása: „Ki korán kel, aranyat lel." Az élet azonban megtanított arra, hogy ne vegyek készpénznek ilyen és ehhez hasonló bölcsességeket. Mert hiába bújt ki az ágyból szegény apám mindig hajnalok hajnalán, negyvenkilenc éves korában úgy halt meg, hogy egy fillér se maradt utána. Tapasztalatom szerint csak két elfogadható magyarázata lehetséges a hajnali kelésnek: az egyik, hogy vadászni megy az ember lánya, a másik pedig, hogy megpróbál nem lekésni az Edinburghból Londonba induló vonatról. Most azonban egyik sem volt lehetséges: egyrészt még nem jött el a vadászidény, másrészt Londonban voltam. Tapogatózva megragadtam az éjjeliszekrényen zörgő vekkert, és egy határozott mozdulattal elnémítottam.