Ikrek [antikvár]

Első fejezet MINDENHOL őt látom. Mintha ott ülne az utcasarkon, az olasz étterem ablakánál, egy pohár borral a kezében, habzó borral, mondjuk, proseccóval. Fejét kacagva hátraveti, szőke bubifrizurája körülöleli arcát, smaragdzöld szemét összehúzza. Át akar kelni az úton; alsó ajkát beharapva figyel, miközben türelmesen várja, hogy a lámpa zöldre váltson. Régi, barna táskáját a karján lengeti. Fekete szandálban, szűk farmerban szalad a busz után, fémkeretes szemüvegét kócos hajába tolja. Valahányszor csak ezt látom, rohanni kezdek felé; karomat ösztönösen fellendítem, hogy felkeltsem a figyelmét. Mert abban a másodpercben, a másodperc töredék részében mindenről megfeledkezem, és egy pillanatig azt hiszem, hogy még mindig él. Ám később a feltörő emlékek mindent elmosnak, és az érzelmi cunami magával sodor. Rádöbbenek, hogy ez nem ő, és már nem is lehet ő soha többé. Lucy mindenhol ott van, de még sincs sehol. Egyszerűen ez a valóság. És tudom, hogy már soha többé nem fogom viszontlátni. 9