Mi lenne, ha... [antikvár]

PROLÓGUSégis mit keresünk mi itt, Cal? - szegezi nekem a kérdést Rae, és a kezembe nyom egy pohár sört. Én már a gimiben sem szerettem ezeket az embereket. És még mindig nem szeretem őket. Semmi sem változott.Pedig valami igenis megváltozott.A furgonom hátsó platóján ülök, időnként kortyolok egyet a sörből, és fesztelenül figyelem az embereket, akik ugyanolyan kiszámítható módon klikkesednek, ahogy tavaly, a ballagás után: a sportolók", a színjátszókörösök", és természetesen az elitek".És én most miattuk vagyok itt. Vagy talán mégsem -Várok még egy órát, és utána lelépek innen - jelenti ki Rae, és nagyot húz a söréből. Lassan leengedi kezéből a műanyag poharat, és az előtte elterülő szántóföldre mered. - Atya ég! Jól látom? Csak nem Heather Townsend merészkedik erre?Mire felnézek, Heather már ott áll előttem, és az ujja körül csavargatja szőke hajfürtjeit.-Szia, Cal! Örülök, hogy eljöttél - mondja kihívó mosoly-lyal.-Szia! - viszonzom az üdvözlését. Heather egy lépéssel közelebb jön, és beáll a kocsiról lelógó lábam közé.