Mint az óramű - Winie Langton történetek 7. [antikvár]

Fedlap alsó sarka megtört.
"- Woolf Langton senkivel sem törődik, aki nem a drágalátos családjához tartozik, higgyen nekem - a szavaiból csak úgy csöpögött a méreg. - Winie talán megpróbálkozik vele egyedül, de kudarcot fog vallani. - Nem lennék ebben olyan biztos. - A közhiedelemmel ellentétben Winie Langton csak egy lány. Nem mindenható, és nem is érinthetetlen. Nekem elhiheti." Lehet, hogy nem mindenható, vagy érinthetetlen, azonban meglehetősen dühös. Bár a lakása leégett, és mindene a tűz martalékává vált, nincs ideje emiatt siránkozni. Harryt elrabolták, Winie pedig mindent felforgat annak érdekében, hogy megtalálja. Szembemegy a családja akaratával, és még Ezra Cassidyvel is egyezséget köt, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ennek súlyosan meg fogja fizetni az árát. Harry talán még sosem volt ekkora bajban. A medálja és a szerencséje nélkül csak az évek alatt rutinná vált túlélési képességeire, és Winie-re számíthat, de lassan kezd kifutni az időből. Will tudomást szerez arról, hogy az édesanyja életben van, bár már koránt sem ugyanaz az ember, akire gyerekkorából emlékszik. Cornelia hűvös, távolságtartó, és a végletekig manipulatív... Woolf Langton eközben felfedezi, hogy a mesterkulcsot ellopták, és nem telik sok időbe, hogy újabb tolvajtárgyaknak vesszen nyoma, az áruló pedig talán közelebb van, mint hinnék. A Winie Langton történetek befejező része!