Bővebb ismertető
Mogorva őszi este van, szakad az eső, a posta bezárt, a telefonoskisasszony nem kapcsol többé, a kis hegyi falu orvoslakásban mulató tíztagú társaság azonban örül ennek a külvilágtól elzárt, nem fenyegetett meghittségnek: a férfiak mind régi barátok, volt iskolatársak – igaz, másfél évtized óta ezen az estén gyűlnek össze először ismét. De mindenki régi, kedves cimbora, a beidegződött szakmai óvatosság ezúttal szükségtelen – véli a társaságban mulató nyomozó százados. És mégis: a meghittség borzalmas kelepcévé válik: a mulatság tetőfokán bestiális gyilkosság történik! A tettes ott van a kilenc élő között, velük cigarettázik a díszesen terített vacsoraasztal mellett, ahol mindenki rettegve várja: ki lesz a második áldozat? És valaki hirtelen a padlóra zuhan… Vajon hányan maradnak életben a tíztagú társaságból, mire megvirrad? Már-már úgy látszik: egyetlen személy… A tettes! De mielőtt az empire díszóra ütni kezdi az éjfélt, a nyomozó kimond egy nevet: a gyilkos nevét. Téved vajon? Vagy hiába ejtette ki? Elkésett? A leleplezés már nem ér semmit?! A kocka ismét perdül egy nagyot , s csak a regény végén tudjuk meg, párost vagy páratlant, halált vagy életet mutat-e, mire megáll…
1927-ben született, Budapesten. Tízéves volt, amikor édesanyját eltemették. Később az apja is és az egész családja meghalt, erőszakos halállal. Első regénye, a Csirkejáték 1963-ban jelent meg.
Gondos Ernő – a Csirkejáték egyik korabeli marxista kritikusa – így értékelte a művet: „De milyen is ennek a könyvnek a történelemszemlélete? És egyáltalán: milyen ennek a műnek a mentalitása? Nem szocialista. Ez kitűnik a hős viselkedésének korlátozott kritikájából is. Ám a mentalitás nem is antiszocialista. Rubin számára a megelőző évtizedek történelmi változásai egy számára idegen szükségszerűség megvalósulásának tűnnek.”A kritikus zavara érthető, a regény nem volt a korízlés hív tükre, ugyanakkor a nagy kortársak, Pilinszky és Szentkuthy azonnal felfigyeltek rá, utóbbi „igazi modern, mai Werther”-nek titulálta; és azután később is hatott irodalmunkra. 1997-ben Esterházy Péter írt róla figyelmes és rajongó visszaemlékezést, méltatást.
2010 április 14-én hunyt el tapolcai otthonában, hosszas betegség után.