Ne szólj szám [antikvár]

PROLÓGUS Január 1., szerda A holttestet a tengerparton, a strandon találták. Pontosabban a Crayne's Cliff alatt, azon a helyen, amit Clearwater lakói nagyon is jól ismertek, mert a szikla veszélyes pereméről az évtizedek folyamán számtalan áldozat zuhant a halálos mélységbe. A nyomozó a köves tengerparton áll, nem messze a szikla alján sűrűn, szorosan egymás mellett álló halász-kalyibáktól. A kunyhókban természetesen senki, ahogy az télvíz idején lenni szokott. A menedékek kietlen elhagyatottságát megkapó látványnak találta a téli hónapokban, de ezen a napon különösen. Megborzong, hátrébb húzódik, hogy a helyszínelők nyugodtan végezhessék a munkájukat, azzal elindul visz-szafelé a part mentén a kocsijához. A kőfal túloldalán parkolt. Azt a falat azért építették, hogy az időnként vad hullámoknak útját állja. Az óceán ma olyan nyugodt, mint egy tengerszem. Néhány órán belül kemény tengerészek és néhány evezős jön majd ide, hogy az újévet ünnepeljék, az idei első vízre szállást, de most kihalt a part. Nem hívták a helyszínre, de amint meghallotta, mi történt, odasietett. Jó néhány éve az első esetéhez is ide kellett