Nimród lánya [antikvár]

I. FEJEZETA puszfa illafaBelső-Mazderán egyik napégette katlansíkságán történt. Ott, ahol a talaj szikkadt és repedezett, mint egy öreg, gonosz lemuriai gyíkszörny bőre, a repedésekben pedig fű helyett valami szúrós szagú, sűrű, fekete masszát izzad ki magából a föld. Ezt az áldatlan vidéket lakói emberemlékezet óta Kaldeának nevezik és szülöanyjuk-ként tisztelik - noha igazság szerint inkább a mostoha" megszólítást érdemelné.A kaldeonok azonban - ahogy ezt mindenki tudja róluk Mazderánban - hűséges nép. A férfi hű az asszonyához, a gazda az állatához, az ígérő a megígért szavához, a kovács a szerszámaihoz, a barát a barátjához, a törzsfő a réges-régi szokásokhoz, és mindenki, mindenek előtt hűséges Kaldeához, a földhöz. Kaldea Anya iránti szeretetüket tökéletesen kifejezi az, hogy bárki bármit csinál, azt általában a földön ülve, fekve, térdepelve vagy guggolva teszi. így esznek, alszanak, beszélgetnek, készítik különféle használati tárgyaikat, hallgatják az öregek bölcsességét, néha pedig - bár ez csak nagyon ritkán fordul elő - egy-egy vándortanítót, esetleg a Pameira szent hegye felé igyekvő táltost. Nem csoda, hogy ebből következően bútorokat szinte egyáltalán nem találunk náluk: egy asztalosmester, ha erre vetődne, rövid idő alatt kényszerülne továbbállni. A kaldeonok ugyanis gyakorlatilag szinte mindent Kaldea Anya repedezett hátán üldögélve csinálnak.Persze csak olyankor, amikor éppenséggel nem ló hátán találni őket. Ez a pontosabb kifejezés, nem pedig az, hogy nyeregben": a kaldeonok ugyanis azok közé a népek közé tartoznak, akik természetes könnyedséggel ülik meg szerszám nélkül a lovat. Bámulatosan ügyes lovasok hírében állnak. Olyannyira, hogy az egyik gondváni utazó, aki valamikor még Öreg Arthamor idején kóborolta be Maz-deránt, teljes meggyőződéssel írja róluk Középső Földrész, azazhogy inkább a furcsaságai című művében, hogy a kifejlett kaldeon deréktól fölfelé egy ló altestéből sarjad elő." És bár joggal vádolhatnánk lódítással informátorunkat, ez a hiedelem mégis keresztül-kasul elterjedt egész Geán. Ebből következően még ma is vannak, akik szerint Kaldea a félig ló-, félig ember testű, harcias keveréklények hazája.Azok a kaldeonok, akik ezen a Szüret-havi alkonyaton a sátorvárostól nem messze megrakott kis tűz mellett üldögéltek, életükben nem hallották a kiváló gondváni elméletét; ha valaki közli velük, bizonyára hatalmasat kacagtak volna. Persze ők is az anyjuk testén ültek, lábukat maguk alá húzva, szorosan beburkolózva tarka kendőikbe és pokrócaikba, mert bár itt, Belső-Mazderánban déltájban még ősszel is alig-alig elviselhető a forróság, napszállta után cudar hidegek tudnak lenni az esték.