Ninja mester 1-3 [antikvár]

I.fejezet — Egy kis figyelmet kérek! — mondta Simon Ashford meg-megcsörrentve a pohara szélét egy kiskanállal. Tekintélyt parancsoló, mélyen zengő basszusa túlszárnyalta az általános hangzavart, amit a jelenlevő húsz-harminc vendég keltett evés, ivás és fesztelen társalgás közepette. Kilenc felé járt, a hangulat már a tetőfokára hágott. Az estély a szokásos formaságoktól mentes volt, jóllehet az elegánsan öltözött vendégek kivétel nélkül a felsőbb körökből verbuválódtak. Simon barátai voltak, egy példátlanul szerencsés élet és egy sikerekben gazdag üzleti pályafutás során szerzett barátok. A város valamikori polgármestere, a hivatalban lévő államügyész, számos orvos, vagy fél tucat nagyvállalkozó, néhány ügyvéd és egy könyvelő képezte az Ashford villában koccintgató vendégsereg javát. A villa az éppen hódító építészeti stílus mintapéldánya volt, ablakai egyik oldalon a városra, a másikon pedig egy kivilágított erdős parkra néztek, amely a meglehetősen tágas kiterjedésű Ashford-birtok részét képezte. Simon és felesége Marian egész életükben egy ilyen házról ábrándoztak. Az álom hat évvel ezelőtt vált valóra. Simon annakidején kisebb fajta sorscsapásként vette tudomásul, hogy fia Brett a filozófia tanulására adta a fejét. Három évvel ezelőtt végzett az Ohio-i Egyetem filozófia szakán, ezt követően pedig Tibetbe, majd Tokióba ment tanulmányútra. — Az isten szereimére, mutass nekem egyetlen nyavalyás filozófusi álláshirdetést az újságokban — szokta volt Simon mondogatni a fiának. Egy évvel ezelőtt Brett megismerkedett Kyokóval és nem sokkal ezután úgy döntött, hogy megnősül, visszatér az államokba és betársul apja üzletébe. Simon és Marian, mikor értesültek Brett elhatározásáról, alig tudtak hová lenni az örömtől. Ez az öröm pedig csak fokozódott, amikor megismerték Brett szíve választottját. Kyoko legmerészebb reményeiket is felülmúlta. Az estélyen Simon és Marian í régi, dédelgetett álmaik egy csapásra való beteljesülését ünnepelhették. Boldogok és büszkék voltak, és ezt nem is rejtettékyéka alá. I — Egy kis figyelmet kérek! — ismételte Simon. 1 A vendégsereg fokozatosan elcsendesedett, és minden szempár Simonra szegeződött. A családfő intett a fiának és menyének, hogy lépjenek közelebb, majd karon fogta feleségét és szorosan magához húzta. — Barátaim, — azt hiszem a jelenlevők közül mindenkit bátran szólíthatok így — családi örömhíreket szeretnék megosztani veletek, igazi örömhíreket, amelyek mindkettőnket valóban boldoggá tesznek. Mindnyájan ismeritek a családomat, jónéhányan már hosszú évek óta, így a fiamat nem kell bemutatnom nektek. Bizonyára arról is tudtok, hogy annak idején némi csalódással vettem tudomásul fiam döntését, — Simon itt egy kis hatásszünetet tartott — hogy az apai ágon örökölt, nyilvánvaló üzleti érzékét, veleszületett tehetségét