Pokoli szolgálat [antikvár]

Prnlögufí A kétségbeesés minden más érzést kiölt belőlem, forró könnyek csorogtak végig az arcomon. Legszívesebben összegömbölyödtem volna valami csendes kis sarokban, hogy minden gyötrő gondolatot kiűzhessek a fejemből. De ez nem volt lehetséges. Körülöttem emberek siettek el a folyosón, és senki sem törődött velem. Mindenkinek megvolt a maga problémája, a saját szörnyetege, a személyes, kínzó halála, mely elvette tőle a szeretteit. Alig egy ajtónyi távolság választott el a kórteremben fekvő törékeny pici lánytól, ezt a távolságot most mégis leküzdhetetlennek éreztem. Azt ígértem neki, meg fog gyógyulni. Mielőtt a műtőbe tolták, azt mondtam, hogy minden rendben lesz Aztán az orvosok megint rám cáfoltak. A műtétet vezető doktornő szeme karikás volt a kialvatlanságtól és a megerőltetéstől. Három óra negyvenkét percen át próbálkozott a lehetetlennel. Mikor kijött a