Red Hill [antikvár]

PrológusScar etRövid figyelmeztető jelzés volt, éppen csak futólag említették. A hullákat összeterelték és megsemmisítették". A rádiós műsorvezetők elsütöttek pár viccet, azzal már jöhetett is a következő hír. Egy pillanatba telt felfognom, hogy a bemondónő mit mond a terepjáróm hangszóróján át: Végre, Zürichben egy tudósnak végre sikerült olyasmit teremtenie, ami - addig a percig - csupán a képzelet szüleménye volt. Elias Klein a tudomány által ismert minden etikai kódexszel dacolva próbált meg éveken át életre kelteni egy holttestet, de nem járt sikerrel. Ö, aki valamikor a világ legintelligensebb embereinek élén állt, most nevetség tárgya lett. De aznap bűnöző vált volna belőle. Ha nem hal meg addigra.Amikor ez elhangzott, a hátsó ülésen nyüzsgő lányaim vitatkozását figyeltem a visszapillantó tükörben, és alig hallottam a két szót, aminek mindent meg kellett volna változtatnia. Két szó, ami ha nem emlékeztettem volna éppen Halle-t, hogy adja át a kirándulásra szóló aláírt engedélyt a tanárnőjének, biztosan úgy felkavart volna, hogy padlógázt adva füstöltem volna el a járda mellől.Hullák Összeterelték.így azonban csak arra figyeltem, hogy harmadszor is a lányok szájába rágjam, hogy aznap Andrew^, az apjuk hozza el