Reykjavíki éjszakák [antikvár]

1 Egy zöld anorák lebegett a vízen. Amikor megbökték, félig felfordult, és elsüllyedt. A fiúk addig kutakodtak utána a póznáikkal, amíg újra felszínre nem ügyeskedték. Aztán rémülten hőköltek hátra, amikor meglátták, hogy mi van alatta. A három jó barát a Hvassaleitin, a forgalmas Miklabraut mentén egészen a Kringlumyri tőzeglápig sorakozó panelházakban lakott. A láp északi részét benőtte a csalán és az angyalgyökér; délre pedig jókora területen hatalmas gödrök éktelenkedtek rajta; mély sebek a földben, amelyekből Reykjavík lakossága az első világháború, valamint a tüzelőanyag-hiány idején tonnaszámra hordta haza a tőzeget, hogy legyen mivel futeniük az otthonaikat. Mielőtt a város történetének legnagyobb tőzegkitermelésébe fogtak volna, lecsapolták az ingoványt, és ösvényeket vágtak bele. Azután több száz férfi vágta, szárította és szállította szekereken a városba a tőzeget. A háború után, a szén- és olajimport újraindultával az elhagyott munkagödrök lassanként barnás talajvízzel töltődtek fel, és sok-sok éven át így is maradtak. Később, az ötvenes és hatvanas években, amikor a város terjeszkedni kezdett kelet felé, és a Hvassaleitin, valamint a Stóragerdin új városrészek épültek, a terület az itteni gyerekek játszótere lett, akik tutajokkal vitorláztak a nagyobb tavacskák vizén, és biciklinyomokkal szántot- 5