Vesztegzár [antikvár]

ELŐSZÓ 2005-ben, amikor lehetetlennek tűnt, hogy kiadót találjak akár a The Blackhouse, akár az első Enzo-könyvem, az Extraordinary People számára, kutatómunkába kezdtem egy bűnügyi regényhez, amelynek hátterét a madárinfluenza-járvány jelentette volna. A madárinfluenzáról, avagy H5N 1-ről azt jósolták akkor a tudósok, hogy valószínűleg ez lesz a következő nagy influenzajárvány. Az 1918-as, spanyolnáthaként ismertté vált betegség világszerte szedte áldozatait, ezek számát valahol húsz- és ötvenmillió között szokás becsülni, és a jövendölések úgy szóltak, hogy a madárinfluenza - amelynek a halálozási rátája hatvan százalék vagy magasabb - ennél is jóval több embert visz majd el. Miután a spanyolnátháról tetemes mennyiségű anyagot gyűjtöttem a Snakeheadhzz, kínai vonatkozású thrillereim egyikéhez, ebben a témában már meglehetős jártassággal rendelkeztem. Ez azonban a legkevésbé sem készített fel arra, amivel a H5Nl-gyel kapcsolatos kutatásaim során szembesültem, valamint a borzalomra, amelyet ez a madárinfluen-za-járvány a világra szabadíthatott volna. Kezdtem alaposabban utánajárni, miféle káoszt idézhetne elő, és hogy az általunk ismert társadalom milyen gyorsan szétesésnek indulhatna tőle. A járvány epicentrumának helyszínéül Londont választottam, éspedig egy teljes vesztegzár