A Purgatórium [antikvár]

A Purgatórium fordítása hat esztendeig készült; viszontagságos időben, melyben lehetetlen volt folytonos és nyugodt munkát végezni. (Az olasz háború is ez időre esett...) Mégis a fordító szívesen tekint vissza munkájára. A Dante tolmácsainak régi hagyománya, elárulni előszavukban: a nagy költemény melyik része áll legközelebb szívükhöz. A jelen fordítás készítője a Purgatóriumot szerette legjobban... Fordítás és kommentár egyébiránt ugyanazon elvek szerint készült, mint az első részé. A kapott kritikák megjegyzései közül keveset használhattam; ritkán voltak komolyak vagy érdemlegesek. Még egyet. A fordítás hálátlan munka, mert a legjobb is megalkuvás és nem tökéletes; hibát mindig lehet benne találni és erényeit nem muszáj észrevenni. Kétszeresen hálátlan, mert minden fordítás csak egy nemzet számára értékes, s valóban ajándék a nemzetnek. Akármilyen paradoxnak hangozzék is: a műfordításkönyv a legmenthetetlenebbül magyar könyv; az író, akit nemzete kitagadott, evvel nem mehet külföldi piacra. Minden műfordításkötet - s mennél nagyobb munka- és időáldozattal készült, annál inkább - vallomás az író nemzetéhez tartozása mellett; - bár vallomás egyuttal a nagy nemzetközi kultura egysége mellett is, az Emberiség hitvallása mellett. Szekszárd, 1920. március. Babits Mihály