Ars Amatoria [antikvár]

Védőborító felső széle és a felső lapél maszatos.
A szerelem, mint művészet? Igen. Legemlékezetesebb kapcsolataink olyanok, mint egy-egy lélegző-eleven műalkotás. Szétsugározzák fényüket, töltekezhetünk belőlük, erőt és hitet adnak. Mindez azonban csak addig érvényes, amíg a vonzalmat őszinteség és tisztaság itatja át. Szepesi Attila szerelmes versciklusa az imádat és a rajongás lázbeszédeire emlékeztető módon ír a női testről, a kedvességről, a gyöngédségről és himnikus-patetikus stílusban ünnepli a nőiességet, mint artisztikumot. Egyetlen vers, mondatfolyam hullámzik, lüktet a lapokon, mintha évszakok és tájak váltakoznának a mediterrán szavak mögött. A költő távol tartja magát a manapság divatos nyers szókimondástól, finom árnyalatokkal dolgozik. Tapintatos, pontos, játékos és modern. A szerelmi ethosz legbensőbb rejtelmei tárulnak fel a műben.