Csak értetek... [antikvár]

NÉMETH JÁNOS Érzékeny lélek volt egy nagyon érzéketlen világban, magányos, de közösséget áhító, reményvesztett, de reménykereső. Szeretett töprengeni kis szobája négy fala közt, és háborúban esett el, nem a hivatalosban, hanem a másikban, amit önként vállalt, sőt türelmetlenül keresett, pedig gyűlölte az erőszakot, és békében szeretett volna élni. Hogyan is idézzük fel alakját, hogy a majdnem teljes ismeretlenségből elénk lépjen? A szenvedő, de sohasem panaszkodó fiatalt, a kissé félszeg, megejtő egyéniséget, ezt az okos és művelt költőreménységet, aki munkások közt érezte igazán otthon magát, s aki nemcsak a fasizmus ellen vállalt harcot, hanem a költészetért is; ezt a rövid - és használjuk nyugodtan a szót - hősi, tragikus hősiességbe torkolló, szívet szorongatóan szépséges fiatal életet. A felidéző feladat pedig nagyon fontos az ő esetében, majdhogynem ezzel jutna műve az irodalmi érdeklődést is felkeltő rangig - alacsony rang, de a névtelen közmártírénál talán több. Vagy ki tudja. Egy bizonyos: mindenféle sarzsi összeférhetetlen az ismeretlenséggel. Ismeretlenségének magyarázata, hogy írói pályája kezdetén végzett vele a fasizmus.