Dante szonettjei [antikvár]

"Azon az évadon, amikor az ég szelíd és harmatos lehellete díszes köntösbe öltözteti a földet és a harsogó zöld lombok közé kevert ezerszínű virágok pompájával mosolyt varázsol az arcára, szokás volt városunkban, hogy a férfiak is, meg az asszonyok is, kiki külön-külön, a maga társaságában, kerületenkint, megülje ezt az ünnepet; ez okból történt, hogy a többi ünneplő között Folco Portinari, aki ebben az időben polgártársai előtt igen tiszteletreméltó férfiú hírében állott, május havának első napján legközelebbi szomszédjait a maga házába ünnepségre hívta össze: közöttük a már említett Alighierit is, akit, ahogy a kisgyermekek atyjukat, s kivált az ünneplő helyekre követni szokták, Dante is, aki még kilencedik évét sem töltötte be, elkísért. És itt elvegyülve hasonló korú kis társai közé, kik között kis fiúk és kis leánykák egyaránt nagy számban voltak az ünneplő házában, miután az első fogásokat felszolgálták, ahogy kicsiny korától kitelt, gyerekes, de illő módon a többivel együtt kedvét töltötte..."