Bővebb ismertető
Védőborítóján kis beszakadással, hátlapi része hullámos, részben kifakult.
1964-ben, mikor Weöres Sándor verse, az Antik ekloga először megjelent, erotikus témájával, merész hangvételével rendkívüli visszhangot keltett. "Uram! Az ilyen egyéneket ki kellene zavarni az országból, nem még az Írószövetségben megtartani... Higgye el, az emberek hatvan százalékában, de inkább nyolcvanban felháborodást váltott ki..." - írta egy olvasó, míg az irodalomértők véleményét egy másik így fogalmazta meg: "Az Antik eklogát a legkedvesebb verseim közé soroltam, amiket eddig elolvastam... Melegségben, mély érzésben, gyöngédségben gazdag, bátor, tömör remekmű..." A felbolygatott közvélemény azóta lecsillapodott, a páratlan virtuózitással megformált gyönyörű vers elfoglalta értékének megfelelő helyét költészetünkben. Sok olvasó azonban ma is hiába keresi Weöres Sándor Egybegyűjtött írásainak gyűjteményében, mivel nem tudja, hogy a költő egy nagyobb szabású mű darabjává alakította. A Fairy spring (A Tündérek tavasza - ahogy a szerző fordította) - melynek 6. darabja azonos az Antik eklogával - a rafinált érzékiségből áradó életöröm kivételes művészi megnyilatkozása, a szerelem és az ifjúság elbűvölő apoteózisa. Kiadónk most különleges kötésben és kivitelben adja közre a művet a könyvritkaságok kedvelői számára.
Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.)
Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.
Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta (1919–23). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumba. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen...), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, s itt érettségizett 1932 júniusában. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett föl első kötetébe) a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (Jajgatás, Kicsinyesek), majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.
Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott.1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült.Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia c. egyetemi lap.1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett.
1970-ben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját is.tolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták.
Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.