Bővebb ismertető
Néhány héttel ezelőtt, 1941. november 8-án koporsót kísértünk a debreceni temetőbe. A koporsóban olyan halott feküdt, akit zokogva sirattak olyan emberek is, akik soha nem ismerték. Akik pedig ismerték, lelkük legmélyéig megrendülve állottak a sors fellebbezhetetlen végzése előtt.
A halál kaszájának suhogása mindíg megrendítő, mert életet vág ki az Isten virágos kertjéből. Nyilvánvalóbb a fájdalom, ha ez az élet a fejlődés törvénye szerint nem jutott még el ahhoz az időponthoz, amelyet megnyugvással mondhatunk a betakarítás idejének.