Hajnalban, félve, este [antikvár]

ELŐSZÓ Mint rab a zárka Négy fala közt, a Versbe befogva élek. E kényszer Körberekeszti Tétova, múló Napjaimat, nincs Mód, se a kedvem Nem kerekedne, Hogy meneküljek. Nem csak a forma Zárja a hallást, Nem csak a benne, Általa látott És ide hívott Tartalom éled Újra naponta, Mozgat, igazgat Életerővel És akarattal, Mintha parancsot Adna, irányít Is befelé, mint Minden igazzá Lett, soha - sem várt Emberi élmény; Megbizonyítja, Hogy nem a kinti Kapcsolatokkal Kellene itt, ma Egyre törődnöm, És belebuzdít Abba az útba, Mely befelé visz, Abba a lelki Tájba, ahonnan Annyi kilátás, Annyi szerelmes, Új lehetőség Ajtaja nyílik.