Hívásra szól a csönd [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Fülszöveg? Nem fűl fülhöz fog; az Olvasó még süket fülre talál. Ez a kötetnyi szem-szöveg cikázó, együtt-néző látást kér (és belső hallást, persze). Beat és Beatles utáni formákkal, hangokkal ütközik a két évtizedet visszafutó tekintet, szélfútta, garabonciás helyzetjelentésekkel - amint az Egy éppen kiválik a kompániából, de a söröskorsója még ott habzik a közös asztalon. A későbbi költemények egyre inkább a new-angolul beszélő kor ellendalai, az Én - és az Ő - alkotás kríziseinek intellektuális elemzései. A klasszikus mintázatú, de a szuverenitásban szabaddá lett szabadvers szolidárisan osztja meg magát a folyamatos jelenben élő Olvasó tapasztalataival. Egy negyedszázad válogatott termése sorakozik e lapokon, nem a keletkezés, hanem a vers-logika egy lehetséges rendjében (voltaképp tíz "idegen" mű árnyékával is társítva). 2001. szeptember 11-e amúgyis eltörölt mindenfajta linearitást. Vagy mégsem? A könyv tanúsága szerint a Szépség még lehet a romok rekonstruktőre; s ez nem fülszöveg.