Kancsónyi reménységgel [antikvár]

Hosszú évek óta ismerem Simek Valéria költészetét. A Fejér megyei Bakonycsernyén élő költő élete távol esik az irodalmi központok világától. Lehetne ez a tény visszahúzó erő, lehetőséget gátló tényező is. S bár kétségtelenül megvannak a hátrányok, sokkal inkább azt sejthetjük, hogy ez a helyzet sok mindentől megóvja az ilyesfajta lírát. Simek Valéria verseinek alapélménye a szűkebb haza, ami természetesen jelen esetben a tágabb környezetet is jelzi. A falusi élet, a közeli hegyvidék varázsa, a meghitt emberi kapcsolatok, a már - már idilli élményvilág csöndes, visszafogott, intim hangú költészetet eredményez. Alapérték a hűség, s ezt erősíti tovább az új kötet anyaga is. A tudatosan elrendezett ciklusok is azt sugallják - már címeikkel is. A mezőről hazafelé, Csillagfénykörök, Megértő csendben, Kancsónyi reménységgel, Kialvó tüzed mellett, Remény sem emeli, Libbenő pillék. S Nincs szó azonban egysíkú, sematikus közelítésről. Hazafelé című versében (és másutt is) megszólalnak a kételyek, az „élhetsz még kicsit? Haladékot kapsz a télre?" - féle tűnődések. Simek Valéria tudatosan járja útját tovább. Vállalja régi eszményeit, az ezekkel összefüggő lehetőségeket és korlátokat. Kötetének megjelenését a leghatározottabban támogatom.