Kardok, villogjatok! [antikvár]

VICTOR HUGO / A PERBEFOGOTT FORRADALOM Ha megidézitek, törvénytevő hatalmak, Ügyészek és birák, a barbár forradalmat, Mely szörnyű volt bizony, és nem kiméit uhút, Nem respektált fakírt, dervist és marabút, S nem volt nyugalma már az egyházi személynek Elég, ha papra vagy jezsuitára néztek, S a bosszúvágy elönt. De más lett a világ! Király, emberisten, félisten - figurák. Kardos kísértetek, sápadt pápás lidércek, Eltűntek mind varázsfuvalmára a szélnek; S mindezt, bíró urak, rosszallva nézitek. Mily gyász! Egy könnypatak a vaksötét berek, A kapzsi éjszaka mámora messze szállott, A sötétség hörög: micsoda haldoklások! Nappal van - szörnyűség! Vakul a bőregér. Kiáltoz a kuvik, tán segedelemér, Sápad a fénybogár, s ó, jaj, a róka jajgat,