Keselylábú csikókorom [antikvár]

Részlet a könyvből: KESELYLÁBÜ CSIKÖKOROM Keselylábú csikókorom, csillagfény játszik boromon, teltaranyú még a pohár, az izmaim, mint a fonál, acélosak, cserfahámból valók, szikkadt berki nádból. Felhők rohannak az égen, e földdel én be nem érem, veszek a hátamra kopott tarisznyát, kezembe botot, s haj, neki a nagyvilágnak, a csontjaim szikrát hánynak. Csillagok társa a testem, meteorként földre estem, szívem teli sólyomvággyal az égi mezőkön szárnyal. S ha az utak porát rovom? Sej, azt is csak csillaglovon! Ki mer a szemembe nézni, ki tud engem megigézni? Engem, jövendőbe látó, göröngyös utakat járó, ördögűző, fél világot bejárt csavargó diákot?