Korom vallása [antikvár]

I Piero freskói Arezzóban Utazás az élet zsongásában Itália mezei gyomra Életnosztalgia Tesz néhány lépést, állát megemeli, de a fejét mintha visszanyomná egy kéz. És ebben a naiv és erőltetett pózban áU szilárdan, e falak közé zárva, ebbe a fénybe, melytől retteg, mintha méltatlan lenne rá, mintha tisztaságát zavarná meg A vakolat nélküli talapzat alatt megfordul apró koponyája, egy munkáséra emlékeztető borotvált állcsontja. És az izzó, boltíves mennyezetről a félhomály fölött, melyben kimozdítva mozog, egy állat gyanús pillantásait küldi szét: aztán önnön tüzében megalázva egy pillanatra ránk mereszti meleg szemét: aztán újra felfelé Egy láthatatlan horizonton újra fellobban a tiszta nap A falat a nyugati üvegablak felől érkező lángfuvalmak festik meg, miközben e megfélemlített szemek fürkészik a tömeg közepén, mely nem uralja mindezt, és nem térdepel, nem hajt fejet a templomban: mégis jámbor az ő csodálata a nappali fény áradatában fürdő alakok iránt, akiket egy másik fény lehel a térbe.