Kurvák dicsérete [antikvár]

"Valaha kisüléssel fenyegető / erotikus töltéseket / indukáltunk egymásban. / Ma gerjesztjük egymás / neurózisát." Aki így ír, az már átment néhány dolgon, azaz már nem igazán fiatal. Egy kissé fanyarul érzelmes, a múlt esetleges apróságain elmélázó és frissen fogalmazó lélek az aki így ír. Olyan, ki bízik még a spontaneitás / erejében. Kedvenc, sőt, úgyszólván egyetlen témája a szerelem, noha mostanában, a szerelmi líra "ritka madár". De aki így ír ezzel nem törődik. Nem törődik továbbá a műítészekkel és az ún. irodalmi élet kötelező penzumaival, csakis a saját feje után megy. Korszerűtlen jelenség, mondhatnánk, nem jellegzetes ezredvégi alkat. Sebaj. Néhányan mégis, komolyan vették, annyira, hogy rajzoltak is egy-egy sóhaj szerű futamához. Aki így ír, úgy látszik megérdemli ezt tőlük. Tőlünk is: figyelmet. Aki így ír: Dömötör László.