Legszebb magyar versek [antikvár]

Előszó Életem legnehezebb feladata előli állok, amikor Rejtő Ernő pilótabajtársam új verses kötetének előszavát írom. Úgy érzem magam, mint a "kis Dávid" a nagy "Góliát" előtt. Ugyan azt a győzelmet kellene kiharcolnom, amit a legendában Dávid elért. Közérthetőbben szólva egy olyan ember, mint jómagam, aki életében 2-3 versnek nevezett valamit produkált, egy olyan embernek, mint Rejtő Ernő, - több, mint 14 ezer (!) vers alkotójának új könyvéhez én írjak ajánló előszót, - ez több, mint megtisztelés, ez több, mint bizalom! Számomra óriási a kihívás! Hiszen ezek a versek, melyeket a költő tiszta szívvel, emberi érzésekkel alkotott, felöleli, magába foglalja élete nyolc és fél évtizedének minden szép és szomorú eseményét, napjainak történetét. Különösen megható módon öntötte rímekbe a családjával, szüleivel kapcsolatos verseit. Őszinte repülő bajtársi érzés vezérelte gondolatait, amikor a II. Világháború elkeseredett légi harcairól, volt bajtársairól - élőkről és hősi halottakról ír. Szépek és emlékezetesek a természetből, vagy a mindennapi életképekből összeállított leíró hasonlatai, annak ritmikus csengései. A fentieken kívül szinte valamennyi versében visszatükröződik a végtelen nagy és őszinte hazaszeretete. Egy igaz embert ismertem meg Rejtő Emőben, aki őstehetségként megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására alkotja nap mint nap legújabb verseit. Találkozásunk ugyan véletlennek mondható, - bár mondják, hogy nincsenek véletlenek, - én a Gondviselő sugallatának vélem. Úgy érzem, mindkettőnk számára ez örök emlékként megmarad. Az tény, hogy a korábbi években Rejtő Ernő embertársai irányában zárkózottabb volt, nehezen barátkozott. Nem szívesen ismerkedett, ám ennek megvoltak az okai. Ezt most nem bolygatom, csupán a mi, kettőnk meghitt és kölcsönösen megbecsült barátságának kialakulását említeném meg. Mindketten a Magyar Veterán Repülólc Szövetségének tagjaiként érkeztünk Budapestre. Őt Győrből hozta a vonat, engem Kecskemétről egy Volán busz. Mivel jócskán a találkozó megkezdése előtt értünk a Nemzetvédelmi Egyetemhez, - a szép, napsütéses időben egy padra telepedtünk a parkban. Repülő bajtársak lévén hamar beszélgetni kezdtünk. Először csak úgy, általános témákról, majd ahogy az a pilóták között lenni szo-