Állati elmélkedések [antikvár]

Hadd kérdezzek Öntől valamit, tisztelt Olvasó, aki most kezébe vette ezt a kis könyvecskét! Mit gondol, hogyan vezeti le felgyülemlett feszültségét egy, a napi taposómalomban megfáradt átlagos értelmiségi fiatalember? Kutyát (gyereket, feleséget) sétáltat? Autót, fűnyírót, csaptelepet buherál? Tévét, videót, számítógépet kapcsolgat? Ezt is, azt is, ki-ki kedve és lehetősége szerint. De ha dacolva minden zord "külső tényező"-vel, megőrizte magában a fogékonyságot a játékra, nem felejtette el szeretni az élet apró örömeit, ha meglátja egy elfuserált tolvaj szarka, egy meggondolatlanul szerelemre lobbanó tapasztalatlan cica, a naívan protestáló csiga-társadalom szeretetre méltóan groteszk, emberi, tragédiájában megörökíteni érdemest - hát fogja magát és verset ír. Ezt tette e kis könyv szerzője, bízva abban, hogy a hozzá hasonlóan nyitott, játszani, szeretni, örülni képes olvasóknak is segít elűzni - ha csak rövid időre is - a mindennapok kicsinyes gondjait.