Magyarok kertje [antikvár]

Sci-fi és videoklip-ritmus, haiku és hexameter, negyedik dimenzió, felbontott tér-idő, ufók vonulása a beteg pálmája alatt heverő, meditáló és/vagy deliráló derék alkoholista pillái mögött, messzi jövőbe hajított dobócsillag egy pesti közértből. Gömbvilámkíséret a meggyilkolt álmodó lelkének végtelen tereken át. Nindzsák és házmesterek, őslények és pesti rendőrök, egy "hazavágott" ország és a zsarnokság megdöntésének képei. Kavargó emberi lét. Egymásba átfolyó múlt és jövő a jelen kiszáradó medrében. magyarok kertje: néhány kókadt növény egy kopár angyalföldi szobában; indái mégis korok és kultúrák szakadékai fölött ívelnek át. Időtlen víziók és ismerős magyar sor. A nyolcvanas évekből? Tragikus történet és megdicsőülés - gyilkos irónia, vad harag és finom felülemelkedés. Új magyar eposz a második évezred végén, a jövő század ritmusában. Számtalan képi, ritmikai, nyelvi és egyéb irodalmi erénye mellett Babics Imre második kötete kísérlet arra is, hogy a költészet visszanyerje eredeti rangját: ne csak keveseké, hanem valóban mindenkié legyen.