Mindennapok lépcsőfokain [antikvár]

Mezey László Miklós RÉGI ELSZÁNÁS -MAI REZIGNÁCIÓ Bevezetés Somkuti Gabriella verseihez Éppen száztíz éve írta Babits Mihály A lírikus epi-lógjában-. „a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam". E két márványba vésni érdemes sor egyszerre rögzíti a halhatatlanul örök költői ambíciót és a modern líra sajátos természetét. Éppen úgy foglalata a Homéroszig visszavezethető poétikusi szándéknak, mint a legmaibb verselői törekvéseknek. Hiszen a XX-XXI. század költői csaknem valamennyien a világról és a világhoz akartak szólni, de magukon túl nemigen jutottak. És bármily paradoxon, nincs ebben semmi ellentmondás, mert az igazán nagy lírikusok képesek voltak önarcképükben fölmutatni az univerzumot; egyszemélyes glóbuszuk vetekedett és vetekszik a nagyvilág gondolati és érzelmi kiterjedésével, sokarcűságával. Éppen így van ez Somkuti Gabriella költészetével is; eddig megjelent három verseskötete és most ez a negyedik ugyanarról a költői szándékról és megvalósulásáról tanúskodik: versbe szőni a határtalan világot, miközben minden sora, összes darabja ugyanarról GS 3 so J 'íVl ' !; , I ' , ' I n I ,í ¦ ; 1 ' ' í ¦' ' , I ' í; 'i ' .' ", . . U I • . ' : - I ' 'l,.'.- ¦ ^ v:' iJi:":'' :- l í ; ¦ I ' i , IfíiIÜ'