Morzsák [antikvár]

Ezzel a kötetemmel, a Morzsák-kal, elérkeztem életem döntő, befejező szakaszához. Innen már minden meredeken egy irányba mutat, ezen túl minden ráadásnak minősül. Úgy vagyok mára már, mint a pódiumon tapsot kapott művész, aki programja végén, a megértésért cserébe, még játszik valamit, olyan szívbélit, amiért annyit úgysem tudnának fizetni, amennyit az neki ér. De felszabadultan a kötelezettség alól, másként, bensőségesebb hullámzást enged rá társaira, a hallgatóságra.Hogyan jutottam el eddig a kötetig? Ahogy az írók általában. Írtam, kiadtam ezt is, azt is, kerestem-kutattam a kapcsolatokat, hatni szerettem volna. Mint a gyerek, aki mesélő anyjának azzal akarja meghálálni a sok mesét, hogy maga is költ valamit az anyjának. A visszaragyogás igénye, a törlesztés, az adakozás vágya lendített előre. Szerep? Önteltség? Képességeim túlértékelése? Valami más egyéb biztatott?