Nem Léptek a hóban [antikvár]

A kortárs francia költészet fordíthatóságáról Jean-Michel Maulpoix A kortárs francia költészet fordításban Ma már szinte közhelynek számít az a megállapítás^ miszerint a magyar irodalomban „négy múnem" is meghonosodott: a líra, az epika, a dráma - és a műfordítás. Francia kortárs költészetnek az 1950-es évek utáni költészetet szokás tekinteni, Jean-Michel Maulpoix e korszakról írott összefoglalásában minden évtizedhez egy-egy infinitívuszt rendel. Azokhoz, akik az '50-es években kezdenek publikálni (vagyis a '20-as években születtek: Yves Bonnefoy, Jacques Dupin, Loránd Gáspár) a „habiter" főnévi igenevet, a következő évtizedhez az„figurer" igét (ezMichelDeguy, Denis Roche, Jacques Roubaud és az Oulipo, a Tel Quel időszaka), a '70-es évekhez (a formalista Emmanuel Hocquard-hoz) a „décanter" és az újlírikusokhoz (Jean-Michel Maulpoix, Guy Goffette, James Sacré) az „articuler" igét. Ezen időszak magyar fordítói (a teljesség igénye nélkül) Tímár György, ma Lackfi János, Tóth Krisztina, az Eötvös Collegium fordítóműhelye és Romhányi Török Gábor. Ezen témakörben legjelentősebb gyűjteményes