Psalterium Ungaricum [antikvár]

Kiadói borítója kissé elszíneződött.
A Psalterium Ungaricum évszázadok során a magyar kultúra egyik alapkönyve lett. Az a harminckét éves nyugati "bujdosó", aki 1606-ban Marot és Béze franciául írt Dávid-zsoltárait - Ambrosius Lobwasser német fordításának "vezető zsinórját követve" - magyar nyelvre átültette, remekművet alkotott. "Magyar zubbonköntöskébe öltöztetett" zsoltárai máig megőrizték elementáris frissességüket, költői erejüket. Arany Jánost, Ady Endrét, Kodály Zoltánt és Németh Lászlót egyaránt megérintette ennek a költészetnek ereje és sugárzása. "Bizonyos - írja Németh László -, hogy a zsoltárok tizedannyit sem jelentenek a francia irodalomnak, mint a magyarnak... Molnár Albert visszaadott valamit Dávid királynak, amit Marot és Béza elvett tőle. Nem dúlhatta szét az adott dallamú francia verseket, de elmélyítette s biblikusakká tette. Panaszkodik, hogy a hosszú magyar igékkel nehéz volt a rövid francia igék értelmét visszaadni. De épp ez a nehézség s ezek a hosszú igék teszik az ő zsoltárait komolyabbakká és sötétebben zengőkké. Kevesebb a finnyásság s több az erő bennük. Ritkábban viszi át egy sor értelmi szólamát a másik sorba, nem olyan folyamatos, mint Marot, de sorai erővel odavetett foltok. A Marot zsoltárait udvaronc írta, a Molnárét próféta fordította. A magyar nyelvben van valami ószövetségi... Ez a megtalált ószövetségi hang az, ami az eredetihez emeli vissza Molnár Albert psalmusait. De van ebben a verseskönyvben még valami. Az, ami az ébredő kultúrák első igazi művészeiben mindig is meghatotta az embert. Érzem az ellenállást, amely ellen ezek a versek íródtak. Érzem az anyagnak a visszaütését, melyet a költőnek újra és újra le kellett bírnia. Ez a harcban fogantság az, ami a primér irodalmi alkotások s kópiák közt a lényegbe vágó különbség. Vannak szólásai a zsoltároknak, mint a "Pörölj, uram, pörlőimmel", sőt strófái, mint a "Haragodnak nagy voltában" kezdetű vers első szakasza, melyek csak ilyen igazi harcból szikrázhattak elő. Csodálatosan fiatalok ezek a zsoltárok, mert amikor keletkeztek, egy születő kultúra fiatalsága voltak." Szenci Molnár Albert háromszázötven évvel ezelőtt halt meg.