Szép versek 2018 [antikvár]

ACZÉL GÉZA által nem kellett ahhoz rögtön saussure hogy elemi szinten a nyelv és a beszéd tág összefüggésének rejtelmeit a kamasz megértse legfeljebb kópés hadarások után a serdülgető rábökött kinyújtott nyelvére mellyel nyálazó szájrészét az elvont fogalom mellé vonta és ezzel a nyelv mint olyan hosszú évekig mehetett talonba csak a kimondott szavak számítottak a nyájaskodástól egészen az életveszélyes anyázásig hisz ebben sohasem lehetett előre tudni a közhelyes nyelvi sablont mikor veszi szívére a másik a részben anyaszerető vagy csak a virtuális közönség előtti sértett ám ahelyett hogy lejátszanánk a gyerekkorban megrekedt különféle kommunikációs meséket mostanában jobban izgat az ember miért beszél gyakran magában a kérdést lényegében föl is lehetne oldani a kozmikus magányban netán elemi félelmekkor ez a görcsöt oldja de ahogyan egy klasszikus költeményből vétetett miért generál motyogást a zöldségpucolás megnyugtató gondja s a beszorított lélek által hogy boltozza a hangképző kételyt a nyelv fönségesnek tűnő elvontsága avagy okosabban pislogunk a tudományra amikor megképezzük utolsó szavainkat