Színtér '96 [antikvár]

Azoknak, akik még olvasnak is Magam, magunk ellen beszélek.Azoknak ajánlom ezt a verseskötetet, akik - a televízió nézése mellett - még olvasnak is. Ráadásul verseket.Azokban az emberekben, akikben érzelem van és ezt kiírják magukból, ezzel mintegy osztozva és kiszolgáltatva másoknak önmagukat - legyen az boldogságot-vágyó, vagy fájdalombanazonosuló, szeretetteljes, vagy éppen vad-gyűlölködó', de lényegében, gyökerét tekintve azonos, mert érzelmet kifejezni akaró -, ezek az emberek mások, inint azok, akik mindezt nem merik, nem akaiják, vagy éppen nem tudják kifejezni és felvállalni.Mai világunkban minden a költészet ellen vall. A rohanás, a magunkra erőltetett tempó, a kurtára fogott mondatok, mert semmire nincs időnk, a reménytelen pénzhajsza és a kilátástalan jövő Az elfeledett könyv- és versolvasás, a gépi kultúra külön-külön és egészében a költészet ellen hat, a belülről-jövő-tiszta-szó, a magamat-másoknak-kitárő-érzelem az egyre inkább érze-lem-nélküli-világunkban lassan anakronizmussá válik.Nem mi vagyunk kegyetlenek, hanem a század lett az és érthetetlen, értelmetlen szélmalomharcnak tűnik minden ellenállás.Ezért is nagy öröm útjára bocsátani ezt az újabb verskötetet, mert azt sugallják az önmaguk-kedvéből, vagy az önmaguk-kényszeréből írói, hogy nem hódolnak be mindig és mindenben annak, amit a század feltételez és ránk szab.